2010. december 1., szerda

2010 december 1

A napi edzés....


Tuti nem én vagyok az egyetlen, akinek a gyerekei éppen elég kondizást jelentenek egy napra, szóval nem panasz, csak megállapítás!

Mázlista vagyok, tudom, mert reggelente nem én viszem az Effie-t a bölcsibe, így csak délután van egy nagy edzésem (persze az Izzy sem pehelysúly már, uh. a napközbeni kondicionálás is megvan). Ilyen vacak időben pláne egy "felüdülés" a bölcsijárat. A babakocsit tolni sem egyszerű mutatvány ebben a latyakban, de odafelé még az erőltetett menet sem annyira vészes, csak egy kis bemelegítés. Az öltöztetés alatt is tutira leizzadok, mert bár esőkabát (esernyő szóba sem jöhet), sapka, sál, kabát stb. le, azért a jól befűtött bölcsi és egy izgő-mozgó 2 és fél éves megteszi a hatását, egy kis koreográfiás ugrálás. A hazafelé úton előkerül a súlyzó is. Vagy boltba be és boltból ki, az összes vásárolt cucc (DM, csemege, pékség, zöldséges stb. - kedv és szükség függvényében) vagy félúton a kisasszony elkezdi az "Anya, hoppá!" - kezdetű mantráját. Ma pl. a "gumicsizmában szupi a pocsolyajárás" felkiáltással sikerült leszerelnem egy darabig, de azért volt cipeltetés. Sajna a súrlódási együttható igen alacsony az én esőkabátom és az ő télikabátja között, uh. kb. 5 méterenként kellett kezet váltanom (cuki, mert ilyenkor ő is macikezet vált, hogy az kéznél/orrnál legyen...). Jaj, és persze ne feledkezzünk el arról, hogy 'hoppá' esetén egy kézzel kell a megpakolt babakocsit is tolni. Mindeközben persze Effie néha elkezdi, hogy "Daddyyyyyyy!!!!! Hol a daddy?" (na ja, ilyenkor én is ezt kérdezem magamtól...)
Ma egész gyorsan, nagyobb hisztik, szünetek (kirakatok, Operett-nél tv nézés, karácsonyi díszítéscsodálás stb.) nélkül haza értünk. Levezetésképpen a végén még egy utolsó pulzus szám növelő, a "2 gyerekkel + cuccal fel az emeletre" menet. Erre is különböző változatok vannak, attól függően, hogy mennyi a pakk, illetve a nyavalygás együttható. Legrosszabb esetben 2 menet van, Effie plusz szatyrok, aztán Izzy a babakocsiban. Ha Effie fent 'anyázik', Izzy lent sírdogál, akkor jók vagyunk, mert tudom, hogy mindkettő megvan! :)

Szóval kb. így esünk be az ajtón.

És ezek után én tökre leizzadva, kifáradva, kiborulva, a Mancikámról rángatom le a nadrágot, amikor ő átölel és azt mondja: "szeretlek téged!".   .... totál elolvadás, minden elfelejtve, megbocsájtva.... :) egy időre....

Vetkőztetés, vetkőzés, kipakolás, átöltözés és indul az esti menet. De ez már egy másik történet...

ui: frissítettem/bemásoltam (http://effiefoto.blogspot.com/2010/11/we-are-junkies.html) :)))

4 megjegyzés:

  1. Megérkező kép ugyanez! ..és aztán jön az anyaaa SEGÍTS! levenni a kabátom, a csizmám, az overált..mindkettőnek,mert ilyenkor a nagy is elfelejt nagy iskolás lenni:) Így megvan a következő leizzadás, mert mire a sajátod leveted, már folyik a hátadon a víz, ismét...
    Azért a legjobb dolog a világon kétlányos anyának lenni;)

    VálaszTörlés
  2. Éljenek az egygyerekes fiús anyák :)
    ők Papi bakancsával, a behordott hólével vagy vagy az előszoba virágföldjével eljátszanak, amíg anya felöltözik, levetkőzik, így nincs leizzadás, csak eggyel több mosás :)

    VálaszTörlés
  3. Oh, Zsuzsikám! Lesz még neked is edzés! :))
    Most még csak elpakolás, takarítás, aztán majd jön a nagyfiú utáni szaladgálás!!! Szerintem majd kettő helyett is lefutja a távot... ;)

    VálaszTörlés